Könyv hirdetése




1950. szeptember 24-én Erdélyben, Farkaslakán születtem. Kapcsolatom a fával még gyermekkoromban kezdődött, amikor életre szólóan elköteleztem magam a fafaragással. A díszítő motívumok használatának alapjait a híres székelykeresztúri tanítóképzőben végzett tanáraimtól sajátítottam el. 1977-1979 között a Csíkszeredai Népi Művészeti Iskola fafaragó és faszobrász szakán végeztem Ferencz Ernő szobrászművész osztályában. 1990-ben Magyarországra jöttem családommal. Miskolcon, majd Pomázon találtunk otthonunkra. Több hazai és külföldi kiállításon és faragótáborban vettem részt. A szobrászatban nehéz a gondolatokat megvalósítani - csak kemény munkával. Minél nemesebb az anyag, annál nehezebb. Talán ezért is választottam a csontszobrászatot, hogy még nehezebbé tegyem a munkámat, és még nagyobb legyen a kihívás. Általában azt faragom meg, amit ébren megálmodok. De amikor egy különleges fában felfedezni vélem a szobrot, vagy kisplasztikát, akkor csak a jó Isten munkájára rásegítek. Mert a fának lelke van. E lélek nagyságát a forma határozza meg, amihez hála Istennek nekem is lehet némi közöm, beleszólásom. A művész nem egy különleges vagy kiváltságos ember. Minden ember egy különleges és kiváltságos művész.

Marad a Kő - marad a Fa is…
Sorok Jakab György művészalbuma elé 

Mondják, a népük és népművészetük közelében élő alkotók a maguk időtlenségét voltaképpen egy történelem előtti korokból eredeztethető „ősi magnak”, csupán „hitben és érzületben különböző archetípusnak” köszönhetik. Bánszky Pál értelmezése szerint (is) isteni matéria ez, amely nem csupán alkalmankénti névtelenségbe – vagy „nevesített” mellőztetésbe – taszítja (vagy emeli) az alkotókat, hanem a korstílusok és politikai irányzatok túlzott hatásaitól is megóvja.
folytatáshoz kattints ide >>


                                   




J ó lélekkel fát faragni,
A lakot és ábrát,
K üldetéssel megőrizni,
A zt ’mit adott Kárpát!
B elevésni csontokba, egy
Gy öngéd szálló angyalt,
Ö rökségünket vigyázva,
R ingatni a hajnalt.
Gy űjteni a fényköveket.
N e csak egyet! Mindent!
E zer csodás jelbe, képbe,
K arcolni az Istent! 

Szőke István Atilla









Copyright © 2006 Luftfon.hu All Rights Reserved