1950. szeptember
24-én Erdélyben,
Farkaslakán születtem.
Kapcsolatom a fával még gyermekkoromban
kezdődött,
amikor életre szólóan
elköteleztem magam a fafaragással. A
díszítő
motívumok használatának alapjait a
híres székelykeresztúri
tanítóképzőben végzett
tanáraimtól sajátítottam
el.
1977-1979 között a Csíkszeredai
Népi
Művészeti Iskola fafaragó és
faszobrász
szakán végeztem Ferencz Ernő
szobrászművész
osztályában. 1990-ben
Magyarországra jöttem családommal.
Miskolcon, majd
Pomázon találtunk
otthonunkra. Több hazai és
külföldi
kiállításon és
faragótáborban
vettem részt.
A szobrászatban nehéz a gondolatokat
megvalósítani - csak kemény
munkával.
Minél nemesebb az anyag, annál nehezebb.
Talán
ezért is választottam a
csontszobrászatot, hogy még nehezebbé
tegyem a
munkámat, és még nagyobb legyen
a kihívás. Általában azt
faragom meg, amit
ébren megálmodok. De amikor egy
különleges fában felfedezni
vélem a szobrot,
vagy kisplasztikát, akkor csak a
jó Isten munkájára
rásegítek. Mert a
fának lelke van. E lélek
nagyságát a forma
határozza meg, amihez hála Istennek nekem is
lehet
némi közöm,
beleszólásom. A
művész nem egy különleges vagy
kiváltságos ember. Minden ember egy
különleges
és kiváltságos művész.
Marad
a Kő - marad a Fa is…
Sorok Jakab György művészalbuma
elé
Mondják,
a népük és
népművészetük
közelében
élő alkotók a maguk
időtlenségét
voltaképpen egy történelem előtti
korokból
eredeztethető „ősi magnak”, csupán
„hitben
és érzületben
különböző
archetípusnak”
köszönhetik. Bánszky
Pál
értelmezése szerint (is) isteni
matéria ez, amely nem csupán
alkalmankénti
névtelenségbe – vagy
„nevesített” mellőztetésbe
– taszítja (vagy emeli) az alkotókat,
hanem a
korstílusok és politikai
irányzatok túlzott
hatásaitól is
megóvja.
folytatáshoz kattints ide
>>
|
|